Tompa piknik
Tompa Piknik, bevezető
Meghívó, plakát
A 32. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztivál félidejében ugyan — Tompát idézve — „eső hull csendes-gazdagan”, feledhetetlen hangulatban zajlik a program.
Kertre kerekített alakmás
Mi a Kertfesztivál? A húsz éve alapított, azóta is kizárólag interneten megjelenő folyóirat kertre kerekített alakmása. A spanyolnatha.hu kézzelfoghatósága most is, mint kezdettől fogva a ponthu szadik születés-évében.
A Kertfesztivál: az analóg Spanyolnátha is. A digitális folyóirat analóg / csipeszen-amalóg-variánsa.
Mi a Kertfesztivál billentyűparancsa? Alt, szeptember, utolsó szombatja, ctrl 11, shift óra. És nyomjuk le aztán még egyszerre a tom, a papik, és a nik billentyűket, akkor megjelenik a monitoron, ahol és ahogyan magunkat, most, együtt látni szeretnénk: Tom, papik, nik.
Drozsnyik István szobor- és Boncsér Árpád dombormű-avatása
Bár mindenkiben megvan a képesség, hogy kortárs művészként alkosson, ettől még nem leszünk jegyzett és elismert kortárs képzőművészek. Ha pl. egy unalmas középiskolai órán mindenféle kóbor gondolatoktól vezérelve jelentéssel bíró krikszkrakszok születnek a kockás papírunkon, hiszem, hogy jó úton indulunk el, de a legtöbben egyáltalán nem megyünk végig rajta. Ahhoz saját rejtettebb, titkosabb énünkhöz is bátran kellene közelednünk. Legtöbbször nem merünk. Én pl. kortárs képzőművész és kortárs képzőművészethez értő szakavatott sem vagyok. Ez azért némiképp elbizonytalanít…
Ma két kiváló és sokszorosan nagyra becsült kortárs képzőművésznek és avatandó alkotásainak lehetünk szellemi vendégei, amellett persze, hogy mindnyájunkat Vass Tibor vendégszeretete ölel körbe ismét. Itt köszönöm meg neki az Önök és magam nevében ezt a mai lehetőséget a lélek épülésére és a kultúra gyarapodására, én pedig személyesen is a felkérést a köszöntők megtartására.
Tompa nyomában, a Felvidéken
Tompa nyomában, a Felvidéken
A 2025. évi, 25. Légyott, a Tompa plusz Jókai plusz Lévay ráhangolója
Tompa nyomában, a Felvidéken címmel indult tanulmányútra a 2024-ben 20 éves Spanyolnátha művészeti folyóirat és a Vidám Páva — Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház csapata — mások mellett Vass Nóra, a Spanyolnátha szerkesztőségvezetője, Vass Tibor, a Spanyolnátha és a Vidám Páva alapítója, Cselenyák Imre, Jacsó Pál, a Spanyolnátha szerzői, Mács Ildikó, a Felvidék Ház vezetője.
Koszorúztunk Gombaszögön, a korábban Feketehegyen (Merény) felállított — és onnan nyomtalanul eltűnt — Tompa-szobor másolatánál (alkotója: Éliás Ádám), a hanvai Tompa-sírnál, a csízi 1848-49-es emlékműnél, melyen Tompa mellszobra áll, és a rimaszombati Tompa Mihály-szobornál.
Tompa nyomában, a Felvidéken
2024 ‒ útinapló
A napsütéses reggelt kedélyessé teszi a kávézást ‒ vidám a páva ‒ nem tudom, hogyan öltözködjem, odakint októberi meleg, mindegy, indulás, itt a kisbusz. Vass Tibi mégis elegáns; pedig megfogadta, hogy sportosat vesz föl. Távoztunkban „a kutyák leugatják a fákról a lombot”, igen barátságos képe van a sofőrnek, nekem fontos, hogy bizalmat keltsen.
Eredeti magyarok
Útinapló
Utak-Kanyarok-Szegélyek
Felvidéken, a szlovákok jobban tudnak utat építeni, mint mi, s bár az ország történelme elférne egy söralátéten, van mit tanulni tőlük. Javukra írom, legtöbb helyütt jobban megbecsülik, megművelik a földet és óvják a tájat, mint a határ innenső oldalán.
Értékmentés Hanván
A magyar kultúra mecénása a Felvidéken: Juhász István vállalkozó
A magyar határtól, azaz Bánrévétől csak 5 km-re fekszik Hanva, ahol Tompa Mihály költő, református lelkész szolgált évtizedeken keresztül. S bár Chanava áll a falut jelző táblán, a gömöri magyarok lakta településen a mai napig őrzik az anyanyelvüket, hagyományaikat, a gömöri konyha minden ízét, zamatát.
A Sajó völgyében, festői környezetben elhelyezkedő Hanva főutcájának bal oldaláról a házak dombtetőről pillantanak le az út túlsó oldalán elhelyezkedőkre. Mintha lenéznék őket. Pedig nem erről van szó. A település földrajzi fekvésének köszönheti, hogy az ott élők vagy felkapaszkodnak a házukhoz, vagy leereszkednek hozzá.
Telóképes
A „Tompa nyomában, a Felvidéken” mobilfotó-albumához
Köszönet a „Tompa nyomában, a Felvidéken”-t telefonjaikkal fényképezőknek:
Cservenka Rita, Cselenyák Imre, Jacsó Pál, Kis Enikő, Mács Ildikó, Nagy Andrea, Vass Nóra
E mobilfotók sajátos szemek sajátos szögeit ütik a telófejbe. Telófejköd az alak, tejófejkedj a felszólítás: te Tompa nyomában kelt, keletkezett több kiló bájos szerkesztetlenség, alakulj át alig néhány bájtos szerkesztettséggé!
Tompa plusz – Spanyolnátha Könyvek
Tompa plusz, szerkesztői bevezető
Az antológia szerzői
A Légyottot 2001-ben alapította Vass Tibor, mely a Spanyolnátha 2004-es indulásától 2019-ig volt a Spanyolnátha és a Magyar Küldeményművészeti Társaság Bartók plusz Operafesztivállal közösen rendezett projektje.
A kötet impresszuma
Tartalomjegyzék, SPN Könyvek idézetek az antológia hátsó fülén
A Spanyolnátha és a Vidám Páva – Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház antológiája:
válogatás a Tompa plusz Garay (2022), a Tompa plusz Petőfi (2023)
és a Tompa plusz Herman Ottóné (2024) műveiből
Tompa plusz Herman Ottóné
Nélküled rettegek itt
Várlak, Mihály, várlak Tompa Mihály,
hiányod annyira fáj,
egyre csak reménylem, Tompa Mihály,
hogy visszatérsz körünkbe, ismét.
A nyugalom volnál, Tompa Mihály,
kisimul körül a táj,
óvóm és megmentőm, Tompa Mihály,
nélküled rettegek itt.
Szomorú napjaim, Tompa Mihály,
belőle szökik a báj,
ölelj magadhoz, Tompa Mihály,
kérlek, ne hagyj el soha.
A Füred-környéki flóra, avagy Kamilla, Ottó és Mihály a zöldben
(idillikus, majdnem bukolikus zsáner)
– Nézzétek csak, mi az ott, azzal a sok piros bogyóval!
Már emiatt megérte – ahogy szokás mondani –
kijönni kicsit Füredről ide a zöldbe!
Ugye, Kamillácska, nem lehet mindig csak fürdikélni?
Ugyan majdnem kiment a bokám ezen a köves lankán,
de tudjátok mit? Bánja a fene.
Semlény, Tompa plusz Hámoritóné
Milla villámszőke, ezt éne, erről éne inkább,
mintsem annyi, de annyi hosszú útmarás
után a kövekről, amiken semmel láthatóan
rakás gyík pucol. Írni fürgén, hogy a pihenő
szenderedés előtti írása vállalhatóan legyen
készre zárt. Éne inkább rögzíteni, a küldés
származása ua., mint a send eredése. Vihar
előtti send. A nyelv háborgása közt vizsláit
zavarni fürgefára, háljanak ott, enni adni a kis
szund előtt a fehér pulinak is, akit becézőn
lefehérpuleszkóznak, inni az iker mudiknak,
a kuvasznak, kockás füzetbe rajzosan puli-
Tompa Mihály verse Herman Ottónénak, miután látták a befagyott Hámori-tavat
Ahogyan tükörlapra hó szakad,
s a zuhanás szakasza végtelenné
válik, átváltozik-e a pillanat
élethossznyivá? Rövidebb, ami
lehetne hosszú, hosszú az, ami
futólagos. Mivé válik a bozót
a felturbózott télvégen, s robban
darabokká a kéküveg tengerszem
mélyhűtött lapja, beszámolsz-e arról,
te, aki ott maradtál jelen,
ahol más senki? Az egyedüllét
ajándékát nézd úgy, miként aki
bejutott az örökkévalóságba.
Üdv, sürgő hangyanép: Kamilla, Ottó, Mihály
száraz ágon, hallgató ajakkal
meddig ültök, csüggedt madarak
mely helyen születtem
éppen azon töröm magamat
mit is mondjak Kamillámnak
ha ártatlan erre elhalad
honnan, honnan, fáradt öreg…
gyengül a fény, amely nyugatot ellepi
ködben boronganak a távol képei
már azt sem tudom ím mí vagyok
állattudós, politikos, utazó, színikritikos
az ember az első pillanatra –
maga se tudná miért –
önkénytelenül mondja rá magában: Szegényke!
A mélyén
Majd két órája voltak úton, amikor egy szurdokon átjutva egy magas kaptatóhoz értek. Tíz embernyi magas, sárgás-szürke színekben pompázó, csillogó, meredek sziklafal előtt álltak.
– Ez a vége – mondta Herman.
– Már nem bírom, csak a lelkem menne tovább – válaszolta nagy sóhajok közepette Hermanné.
A férfi erőt vett magán, a nő szemébe nézett, amivel biztatta, hogy menjenek, segít neki. Megfogta a kezét, megszorította. A nő erőt vett magán, elindult előre, a férfi utána. Fél óra alatt mászták meg a sziklafalat, majd egy szűk teraszra értek, ahol bokrokkal benőtt nyílás vezetett egy üregbe.
Majd két órája voltak úton, amikor egy szurdokon átjutva egy magas kaptatóhoz értek. Tíz embernyi magas, sárgás-szürke színekben pompázó, csillogó, meredek sziklafal előtt álltak.
– Ez a vége – mondta Herman.
– Már nem bírom, csak a lelkem menne tovább – válaszolta nagy sóhajok közepette Hermanné.
A férfi erőt vett magán, a nő szemébe nézett, amivel biztatta, hogy menjenek, segít neki. Megfogta a kezét, megszorította. A nő erőt vett magán, elindult előre, a férfi utána. Fél óra alatt mászták meg a sziklafalat, majd egy szűk teraszra értek, ahol bokrokkal benőtt nyílás vezetett egy üregbe. A férfi ment előre. A szűk bejárat után egy hosszú járaton haladtak keresztül. Bár alig jutott be fény, mégis félhomály volt, egyes részeken szinte világos. Ezt maguk sem értették. A falakon és a járat szélein virágok, egy-egy zöld növény nőtt ki.
– Ezek különleges fácskamohák – mondta Herman, a felesége bólintott.
Tovább haladtak, egyre szűkebb volt a járat. Közben a férfi jobbra mutatott, majd balra.
– Meta menardi – vette a kezére az egyiket.
Tudom. Annyit meséltél róla, hogy már rémálmaim vannak tőle. Barlangi keresztespók – rázta ki a hideg a nőt.
– Az – bólintott a férfi, majd visszaterelte a pókot a hálója felé.
Tovább haladtak. A járat lassan szélesebb és szélesebb lett, majd egy óriási belső terembe jutottak, ami vagy ötven méter magas volt, a közepén egy kristálytiszta vizű tóval, ahová egy kis patakból apróbb vízesés vezette a vizet. A barlang falai csillogtak és fénnyel töltötték meg a termet, holott fény sehonnan nem juthatott be a terembe. A tó kék vize és a barlang szikláinak arany fénye különös, időnként szemkápráztató fényjátékot varázsolt eléjük. A nő nem hitt a szemének, mozdulatlan állt és nem győzött betelni a látvánnyal. A férfi szólalt meg először.
– No, mit mondtam. Nem hiszed el ugye? – nézett a nőre.
– Ilyen nem létezhet. – válaszolta.
– Nem. De mégis van. S nézz ide! – mutatott Herman a tóra. Szinte Magyarország összes tavi hala itt él, s miközben ezt elmondta, a kristálytiszta vízben egy óriási lesőharcsa úszott el előttük. A férfi latinul sorolta, amit lát. – lucioperca, cyprinus, abramis, acipenser ruthenus… – sorolta. Leültek a tó partjára és szó nélkül nézték hosszú perceken át, amit látnak. Nem tudtak betelni vele. Majd a nő szólalt meg először.
– De hol vagyunk?
– Ez a legérdekesebb… – nézett rá a férfi. – Én se hittem először, de most már bizonyosan tudom.
– Hol? Mire jöttél rá?
– Ez Tompa lelke – válaszolt a féri.
– Mihályé? Tompa Mihály lelkében vagyunk? – nézett meghőkölve a nő.
– Ott. A legmélyén – válaszolta a férfi és megszorította a nő kezét.
(1979, Szentes) író, szociológus. Jelenleg Nyíregyházán él. A Nyíregyházi Egyetemen dolgozik. A Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle szerkesztője. Írásai, novellái, interjúi többek között A Vörös Postakocsi, a Bárka, a Kalligram, a Litera, a Spanyolnátha, a Partium folyóiratokban jelentek meg. Több antológia, gyűjteményes kötet szerkesztője. 2017-ben az Apám illata című írásért (Jelen! antológia) megosztott HUBBY-díjat kapott (ifjúsági irodalom kategóriában). Kötetei: Csücskök (esszék, novellák) (2008); Vándorút (novellák) (2016); Igric nagyi (mesekönyv) (2019), Kalandmesekönyv (mesekönyv, 2023), Igric nagyi a városban (mesekönyv, 2024). ... 
Vendég a Pele-házban
A körtornácon hárman ülnek:
Kamilla, Ottó és Mihály.
Ezt nevezem én szülőföldnek,
a gyökereink öröklődnek,
ide a múlt aludni jár.
A körtornácon hárman ülnek:
mintha pacsirták volnának és gémek,
s elrepülne fölöttük egy sirály,
Ezt nevezem én szülőföldnek,
jönnek a madarak, a sárgák és a zöldek,
egy könyvből tudom, melyik mit csinál.
Papír, vászon, deszka
Főhajtás a mázai Pávai-Vajna Ferenc emlékhelynél
A 60 éve elhunyt Pávai-Vajna Ferenc emlékére
A Kelet-Mecsek erdejében megbúvó kis falu végén a szerény bányászházak egyikéből temetési menet indult el az erdőszéli temető felé. A koporsót néhány gyászoló követte, hiszen az elhunytat alig ismerték falusfelei, ott élt ugyan közöttük, de nem közülük való volt. Tudós embernek tartották, aki az erdőt, a köves domboldalakat járta, néha felemelt egy-egy követ, vagy lepattintott bányászkalapácsával egy darabot a talajból kiemelkedő sziklából. Nagyítóval megnézte, tarisznyájába rakta, majd értő szemmel nézegette a tájat, mintegy feltérképezte.
Főhajtás a miskolci Pávai-Vajna Ferenc emlékhelynél
Fotóalbum
Főhajtás a miskolci Pávai-emlékhelynél
A miskolci Pávai-emlékhely felavatásának (16.) évfordulója alkalmából, az idén 60 éve elhunyt Pávai-Vajna Ferencre való megemlékezései sorában
Málenkij robot
Tudósítás egy konferenciáról
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Kara négynapos konferenciát és megemlékezést rendezett „80 éve történt, 1944-2024, magyarok és németek szovjet fogságba hurcolása Kárpát-medence régióban” címmel.
A Hínárrevü lehetséges olvasata
Bukovenszky-Nagy Eszter verseskötetéről
Bukovenszky-Nagy Eszter: Hínárrevü Parnasszus, Budapest, 2024
A fenti cím becsapós, ráadásul képzavarnak tűnhet. Olvasni az írásokat szokták, olvasata is leginkább csak a többféleképpen értelmezhető, magyarázatot igénylő szövegeknek lehet. De a revü színpadi előadás, szórakoztató program. A néző nem olvasó. Különösebb elmélyülést nem igényel a könnyednek tűnő, zenés, táncos produkció.
Műteremlátogatás Drozsnyik Istvánnál
Így készül a Tompa Piknik avatására a Drozsnyik-szobor
Egy esztendeje (2023. augusztus 21-én) járt a Spanyolnátha művészeti folyóirat és a Vidám Páva — Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház képviselete Drozsnyik István műtermében. Látogatásunk célja volt, hogy megszemlélhessük és megörökíthessük Drozsnyik István Vidám Pávába készülő második szobrának készítését.
Foltok vidáman — Ghyczy György műveiről
Ghyczy György, a küldetéses művész*
Szeretettel üdvözlöm a kedves egybegyűlteket Ghyczy György festőművész, grafikus és könyvművész kiállításának megnyitóján. Gyurival való barátságunk hosszú évekre nyúlik vissza, munkásságát eléggé jól ismerem, számos képzőművészeti szakmai szervezetnek vagyunk mindketten tagjai, rendszeresen szerepelünk csoportos kiállításokon, többször voltunk együtt művésztelepeken, sőt volt egy páros, azaz közös kiállításunk is.
Kecskeméti Zoltán emlékkiállítása
Dr. Hajdú Ildikó: Impressziók fotókra
Különleges kiállítás megnyitóját rendeztük október 25-én a Feledy-házban. Követve a kiállítóhely legfontosabb célkitűzését, ezen alkalommal is egy Miskolchoz kötődő művész alkotásaival ismerkedhettek meg a házba látogatók. Kecskeméti Zoltán fotóművész „Impressziók fotókra” című kiállítása az alkotó 33 éves korában örökre lezárult, alig egy évtizedes, mégis termékeny művészi pályáját mutatja be. Talán épp ezen rövidsége miatt méltatlanul kevesen ismerik. Most e helyen kérem kövessenek és ismerkedjenek meg vele.
Bis Hundert und Zwanzig!
Nagy Pál 90 éves
Amikor beléptem Hévízen egy előadóterembe október elején, megláttam Nagy Palit, a párizsi Magyar Műhely egykori alapító szerkesztőjét, írót, költőt, videóművészt, tipográfust és leginkább barátot. Egyrészt elszégyelltem magam, talán tíz éve láttam utoljára, közben sok minden történt, gyerekem született, elváltam, a COVID, az, hogy utoljára egy jó órát beszélgettünk a hévízi tóban úszkálva, s most ugyanúgy folytattuk, mintha mi sem történt volna.
Jelenlét Szépíró Kör
Minden bizonytalan – avagy Jelenlét, 2024
Semmi senkit nem érdekel, ma ilyen világot élünk, mondja az egyik kedves ismerős. És mégis csináljuk azt, amit lehet, ameddig lehet.
Miközben olyan zűrzavarban telnek a mindennapjaink, amilyenről korábban még rémálmaink sem tudósítottak, aközben folyamatosan és felfokozottan nyomot akarunk hagyni, vagyis verset írunk, prózát írunk, mert konokul hiszünk abban, hogy minden ilyesminek mégis van valamiféle értelme.
Semmi senkit nem érdekel, ma ilyen világot élünk, mondja az egyik kedves ismerős. És mégis csináljuk azt, amit lehet, ameddig lehet.
Miközben olyan zűrzavarban telnek a mindennapjaink, amilyenről korábban még rémálmaink sem tudósítottak, aközben folyamatosan és felfokozottan nyomot akarunk hagyni, vagyis verset írunk, prózát írunk, mert konokul hiszünk abban, hogy minden ilyesminek mégis van valamiféle értelme.
Soha ekkora érdeklődés nem volt a szépírás iránt. És a publikáció iránt. A felfokozott környezet, az indulatokkal teli, permanens háborús világ láthatóan felfokozott megszólalási vágyat eredményez. Miként a haldokló, aki még minden erejét összeszedi, hogy bebizonyítsa a körülötte élőknek, igenis él, van, lélegzik.
Így, ilyen intenzitással alkotunk, sokszor abban a tudatban is, hogy korántsem biztos, az adott publikációs fórum létezik majd még akkor is, amikor nevezetesen a mi munkánknak kellene megjelennie benne.
A mostani Jelenlét-összeállítás erről tudósít. A bizonyítási vágyról, arról, hogy jelezzük, még vagyunk, írunk, és nem adjuk fel, mert nem látunk más, ennél értelmesebb cselekvést.
És tudósít valami többről. Az összetartásról. A csapatszellemről. Ahogy a versek egymásnak felelnek, ahogy a szerzők egymásra reagálnak, mindez azt mutatja, összekapaszkodunk. Az általam vezetett szépírói kurzusok1 szerzői közösséget képeznek. Nyolc szerző a szemeszterenként mintegy harminc “tanítvány” közül, és nyugodt szívvel mutathatnék be dupla ennyit is, hiszen mind-mind magas szinten alkot. Balizs Dániel, Hajnal Éva, Kovács Marianna, Lantay Éva, Major Judit, Nagy Dorottya, Szolláth Mihály, valamint TruY most azok, akik itt, a Spanyolnátha legújabb számában helyet kaptak. Mondhatom, a kortárs magyar irodalom kiváló alkotói immár, többüknek önálló kötetük van, ezért is tettem idézőjelbe a tanítvány szót. Különben pedig inkább én tanulok tőlük, hiszen magamba szívom kreativitásukat, energiájukat.
Minden bizonytalan, írom a címben. Pontosítok: az összetartás nem bizonytalan. És nem bizonytalan az sem, hogy ezeknek a szerzőknek elképesztő formaérzékük van, hogy képesek úgy “tanulni”, hogy tanítanak is, hogy olyan minőséget produkálnak, amely minőség bármilyen fórumon megállja a helyét.
Figyelje meg az Olvasó a versekben az elválasztásokat, a sortöréseket, a sajátos “dadogást”, és ezek értelmezése segítsen minket ebben a zavaros mindennapban tovább élni, tovább lélegezni.
1959-ben született, Budapesten. József Attila-, Márai Sándor-, Magyarország Babérkoszorú-díjas, valamint UNESCO-díjas író, költő. Munkáit a világ számos nyelvére fordították le. Legutóbb megjelent fontosabb könyvei: Az anyáért, aki alszik, versek; Fekete Sas Kiadó, 2024; A folyó felett, Összegyűjtött versek, Bp., 2023; A látogatás emléke, Versek; Bp., 2022; Az öregasszony, aki valamikor kislány volt. Elbeszélések, Bp., 2022; Idegenek-trilógia, Egy évszázad története, regény, Bp., 2020; Concrete. Experimentális költészet 1980-2018, Bp., 2018; Ancika. Kisregény és elbeszélések, Bp., 2018; ... és arcára álarcot teszen. Versek, Bp., 2017; Aysa — Harminc nappal a háború után. Regény, Bp., 2016. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépírói Tagozatának elnöke. ...
Episztola, reményben
Válasz, Szolláth Mihálynak
Megzabolázván restségem, papírra vetem a lelke
met. Elcsámpult szavakkal buzgósint írok,
tán hexameterre is rátalálhat alább.
Hála, hogy eme restség okán nem háborodik rám,
mert csak íly csikasz levélre szottyanok időz
ni! Hisz tudja, uram, bajmolok én a szókkal!
Ex Deo post notandum
(Isten post it jegyzeteiből/From God's post it notes)
majd i
de innen el
ezt esetleg
ez nem kell föl
tétlen tarta
lék nak jó
majd kidob
om
mani padme
hum usz
nak talaj
ba sszameg
elront
ott am I?
megint?
Rendrakás
cetliket tépkedek
apró darabok száll
nak a papírkosár
ba életem fontos
eseményei ver
sek listák tűnnek el
ezek piszkozatok
ideiglenes fel
kiáltójelek bár
minden átmeneti
eltűnt asztalomról
a véglegesek szív
be temetve élnek
Én csak utaztam
Lantay Csontos Évának
homályos ablakok között
párolgó testek között
ellógott bírságok között
nyithatatlan szellőző alatt
sötétre markolt kapaszkodó alatt
térképre fújt graffiti alatt
zümmögő városi gőzben
résen beömlő őszben
háborgó hajnalokban
én csak utaztam
Hívnak megyek
Hívnak megyek
nem hívnak
nem megyek?
Hívnak
nem megyek
nem hívnak
nem megyek
nem hívnak
nem hívnak
nem
nem megyek!
Mire felmásznál
megint egy elkezdhetetlen vers
tudod az a fajta melynek csak a közepénél van ihlet
a többit az elejére és a végére ügyetlenül odaerőltetem
valahol szégyelletes
pedig el akarom mondani
hogy tudok ám rólad mindent
Egy szép, tavaszi nap
Zénó II, az „Új Barázdát Szánt az Eke” MgTsz. futballcsapatának világhírű csodacsatára már nagyon várta a tavaszt. Hunyorogva belepislogott a napba, és élvezte a még bátortalan napsütés kellemesen melengető sugarait. Egy darabig elmerengve ácsorgott, majd kocogni kezdett, hogy megmozgassa elgémberedett lábait. Hirtelen valami nyugtalanító hiányérzet tört rá.
Dadogi
Petőcz Andrásnak
bbarátom vvolt a sszabi
bbecenevén ddadogi
vvasútállomásra kijárt-járt-járt
zakatoltak a vonatok
szabi akkor nem dadogott
kkórházban hhagyta aanyja
nnem ttudom vvolt-e aapja
aaztán vvitték a kóterbe-be-be
zakatoltak a vonatok
szabi akkor nem dadogott
SZÉPÍRÁS
Sajátversek
A 90 éve született Ladányi Mihálynak
Majd előrebillent
ez a kis részeges köpcös
el akarja hitetni velünk
hogy a lábnyoma maradandó
épp ezért nem árt, ha ott lépdelünk
mögötte
ez a kis részeges köpcös
csillagokat vert kutyaláncra
s ordibálta, hogy az asszonyok
a seggüket vakarják
Svejc i sapka
üdvözlet a Tompa Plusz antológiának
két perc svejc i sapka
a Vidám Páván nincsen svejcisapka
talán ezért nem rikácsol az ablak alatt
de a helyzet így is szimptómásnak mondható
vagy színtompásnak ha kiderül
hogy kiterül a világ
és nem Hernádkakról lett elnevezve Tompa
történtek ilyen anomáliák
de a Rima meg a Hernád azért összeférnek
bár rajtuk sincsen svejcisapka
Roskadozó falak; egyenlítő
Évek múlva térünk csak vissza. Sokszor hívtak, de mi sosem tettünk eleget a kérésnek. Listákba szedtük mi teszi teljessé az életet, hogyan kell széthúzni és összetartani a családot. Az igazán fontosat sosem jegyeztük fel. Elmaradt születésnapok, sikerek és csalódások. Lapokat telítettünk meg a titkainkkal. Pacákkal takartuk ki azokat a részeket, amiket saját magunk elől is elhallgattunk.
Niomé III. – Az idő mítosza
4. fejezet: Ambrosia, 2. rész (regényrészlet)
[…]
2. Az ambrosia ízes. Az ambrosia bűvös. Az ambrosia aromás.
És legyen úgy, ázik az idő.
Backspace; Az aluljárók szomorúsága; Kérdés Istenhez
Backspace
a hulló plafondarabban hiszek
a négyszáz forintban
meg a kétszázezerben
a naptárban, a zöld törpében
ami pattogtatja egyre
koponyámban az ütemet
a felismerésben hogy
ma nem fáradtam el tehát
haszontalan vagyok
s amiben igazán hiszek
az a visszafelé nyíl
a billentyűzeten
mert megengedi hogy
megmentsük a világot
a rosszabbnál rosszabb
költemé
Lótusztörés; A macskák követnek
Lótusztörés
Lótusztörés, szabályok nélküli világ
hunyorog, a saját szemünk elé sötét
selyemkendőt kötünk, és elhisszük a becsapást.
Abszolút idő birtokosa leszek, émelygek.
A líra haszontalan. A közbeszerzés hasznos.
Szív, szer, elme
Szívem
Sweet heart
Halad az idő és nemsokára
a kertészeti rovatnál kötünk
ki. Éhomra nyolc, utána százhúsz
perccel tizenkettes vércukor.
Szemünk előtt a szív
The Heart in front of us
A magyar nyelv érzékletes kifejezést használ a szív munkájának megnevezésére amikor azt mondja, hogy a szív dobog. A dobogás nemcsak hangadást jelez, nemcsak …
Tétova szavak
Hesitant words
…tétova szavak és a biztos érzés …sok, sok átszellemült kép, némelyik lélegzetelállítóan erős, a másik viszont visszaránt a tárgyi valóság egyszerűségébe.
A szívről
On the Heart
a szív ez a romantikus hentesáru
bordarács mögött kínálja magát
az életnek megadóan fogadja
slágergyárosok költők szenvedélyes igéit
jelzőit bár belepirul nem ugrik ki helyéről
Tudatfeletti töredékek
Hyperconscious fragments
Az ördög bennünk alszik, néhány centire.
Mohók vagyunk s büszkék. Nem tudom mire.
Túlcsorduló biomasszánk megváltásra vár,
mielőtt egy kisbolygó miatt, majd egyszer,
az égbe szublimál.
Tócsalét
Puddle of existence
az időnek karja van
mindig eltaszít és néha átölel
a végesség az anyaméhben fogan
tudtuk már a legelején hogy
neked se jár több átlag
Érrezgés
Vascular vibe
A barokkosan átfestett
kerevetből
megszületik
a fénymag
a bezárt testből
spirálisan
előbújik
a fekete Nap
a sarkok
leheletéből
érződik
a földszag
tempót vált
a szívverés
kitakarja
az ívrezgés
magára ébred
a lélegzés
szfumátója
égzengés
keresztté vált
létszegés
kivérzett
átverés
rétegzett
érfestés
5 + 8 = 58
58 heartbeats
58 szívverés
a szív
verés
a szív ver
és?
Mi a szív?
Mi a verés?
Mi a szívverés?
58 szív ver, és?
Ez nem szer,
csak el,
elem.
Alázd magad szeleburdi versem,
Némulj imára szám.
Pulzáló izmos húsdarab
Pulsating Muscular Piece of Meat
a halál nem megoldás semmire
nincs értelme ha ezerszer is újra fordul
a nap nincs már sem szaga sem színe
2 milliárd dobbanás
2 billion heartbeats
„Az Univerzum – ki tudja, hogyan…, de bekerült a fejünkbe.
Ez eléggé csodaszerű dolog.
Mi vagyunk az Univerzum önreflexiója… – mondhatnánk.
Persze… – nem tudjuk, de azért gondolhatjuk.”
TOMPA PLUSZ PETŐFI
Hernádkaki kvaterkázás
Mihály: Nem értem, honnan veszi a bátorságot ez a Vass Tibor, hogy elénk veti ezt az Erdei Kak című, utcai heverészésre alkalmatlan témát, egyelőre gőzöm sincs, hogyan bontsam ki magamból.
Sándor: Így indul útjára minden nagy mű, még a Himnusz is: kínok kínja, szenvedés, még talán szenvelgés is, aztán egy minutumban jön valamiféle indíttatás, az írás, a kifejezés ellenállhatatlan vágya, és kész a mű.
Mihály: Nem értem, honnan veszi a bátorságot ez a Vass Tibor, hogy elénk veti ezt az Erdei Kak című, utcai heverészésre alkalmatlan témát, egyelőre gőzöm sincs, hogyan bontsam ki magamból.
Sándor: Így indul útjára minden nagy mű, még a Himnusz is: kínok kínja, szenvedés, még talán szenvelgés is, aztán egy minutumban jön valamiféle indíttatás, az írás, a kifejezés ellenállhatatlan vágya, és kész a mű.
Mihály: No de egy Hernádkakról? Egy Erdei Kakiról?
Sándor: Bármiről. Akár egy telefonkönyvről is.
Mihály: Az meg miféle? Eszik vagy isszák?
Sándor: Nyomják.
Mihály: Sose hallottam, tán még Kazinczy se! Tibor! Vörös bort az asztalunkra, mert anélkül ebből szar se… elnézést, kaki se lesz!
Sándor: Hí, de megírnám ezt a borozgatást, ha nem írtam volna még meg apámmal!
Mihály: Aligha sértenéd meg imádóidat, ha megírnád, hogy Tompa is úgy ivott, mint az apád. Egyébiránt mit tudsz te rólam?!…
Sándor: Tudod jól, olvastam zsengéid, és nem értettem, akit ily tehetséggel áldott meg a Jóisten, mért kopírozza lelkesülten az Athenaeum kevésbé tehetséges verselőinek modorát. Mondottam volt, regéid olvashatóak, igazi Tompa szülemények. Említém: nem az vala a baj, hogy még mindig nincs meg az egyéni hangzásod, hanem, hogy szinte minden szavad Arany… Nem ártana, ha Tompítanál rajt!…
Mihály: Sándorom, akkortájt kezdeti kínjaimra tapintottál rá, ezért is szedtem a lábam, hogy Hernádkakon nyomodba érhessek, vagyis, hogy félre ne értsd, utolérjelek. A fene essen bele, ez is félreérthető, véletlenül se akartalak megsérteni, te utolérhetetlen! Maradjunk annyiban: örvendek annak, hogy itt keresztezték egymást útjaink, és ha mást nem is áll módunkban, de legalább eszmét cseréljünk, mielőtt papírra vetjük ezt a fene ette Erdei Kakot.
Sándor: Nyugtatásodul mondom: anno figyelmesen elolvastam a Mohos váromladékon című románcodat, én még alig valám, amikor ez kicsordult belőled, és lám, ez adta meg a kezdő lökést, nincs mit csodálni azon, hogy jó szívvel fogadták az ezután megjelenő költeményeid. Egyéni hangod ekkor már letagadhatatlan, egyik Tompább, mint a másik.
Mihály: Egyéni? Ne tréfálj velem, Sándor, lehet, észre sem veszed, bennem, éppúgy, mint minden magyarban ott van egy kis Petőfi…
Sándor: Élek a gyanúperrel, hogy eme kiérlelt mondatod egyszer majd olyan is szájára veszi, aki forradalminak vélt hangzatos beszédében mankóul használ engem. Azt azért mégse mondhatja senkise, hogy minden magyar egy kicsit Tompa. Sorjáznak sikert hozó népmondáid, népregéid, alig van hozzád fogható kollégista, aki költeményeire előfizetőket lelt volna. És akkor még nem is szóltam Szemere Miklóssal és Kazinczy Gáborral szövődött barátságotokról.
Mihály: Elhallgattad tenmagad, Sándor, kihez költői levéllel fordultam anno.
Sándor: Közismert szerénységem az oka. No, de lássunk munkához, Mihály.
Mihály: Hol késik az a vörösbor, Tibi?!
Tibor: Máris hozom!…
Sándor: Milyen bor ez, édes ecsém?
Tibor: Agyindító Hernádkaki Fűszeres, édes jó uraim!
Mihály: Akkor hát egészségünkre váljék, jó Sándorom!
Sándor: Kedves egészségetekre, testvéreim, magyarok!… És már jő is a vers, pattog a ritmus, csattan a rím:
Tollat és tintát!, meg is jött, jókor,
Erdei Kakban koccan az óbor.
1947-ben, Deszken született. Általános iskola: Deszk, középiskola: Vedres István Építő-ipari Technikum, Szeged. Elismerései, díjai: Karinthy Frigyes-emlékgyűrű (1988), Szalmaszál a Hajléktalanokért (1996), Pulitzer-díj (2000), Hajléktalan Emberért díj (2006), az Ambassador Klub Életművért adományozott aranygyűrűje (2006), Aranybölcsős díj a Nagycsaládosok Egyesületétől (2011), Aphelandra-díj – a humanista civil kitüntetése (2013). A Litera-Túra Irodalmi oldal Művészeti díja (2018), Radnóti Miklós díj (2023), Pro Urbe – Szegedért díj (2023).
„Életem történései dióhéjban: 1958 óta verselek, 1962 óta szerepelek pódiumon, Szegeden a ... Egy esténk Kakon
Borozgatánk Tompával,
előkerül egy régi történet,
Csokonait mégsem ölték meg
csak nekiszaladt Levotta öklének.
Zenéről folyt a szó s a
költészet legfőbb gyönyöriről,
amikor a múzsafik közt
a szörnyű verekedés kitört,
Vitéz és Lavotta oly
hévvel küzdenek,
jah, egyik se kapta
ajándékba a türelmet.
[laki sztrájk]
agarat tolláról
próbál a vers megugatni hernádkakon
a lakban ahol magam lakom
számtalan alakban
nincs semmi megkötés
nem is tart pórázon
vakkant hogyha prózámon
mégis javítani kéne
erdei réten
kakaóscsiga rózsaszörppel az élet
égő szenvedéllyel jőnek a vadméhek
mésztufaképződményről csepegő víz
vájta mély üreg vagyok neked félsz
héh kakuk, kakuk! szólj: meddig élek
mintha az első szerelem utolsó napja
minden nap jöhet egy aszteroida
Tompa és Petőfi Hernádkakon
Sanyi és Miska Tibinél,
Vidáman virít a pipitér,
kies Hernádkakon
éppen ott legott
Sanyi és Miska
dalra fakadott.
Édes a szabadság
A versek úgy születtek, hogy az Erdei lakban Petőfi és
Tompa társaságában más költők is feltűntek.
Sok jó költő egy kis Erdei lakban is elfér.
Erdei Kak
– Élő, de bánatos e falud itt az óvatag rengetegbe ágyazva ez idő szerént – kondít bele az idilli csöndbe Jó Petőfi Sándor.
– Kak az erdőn, erdő olvasztotta Kak – felel kivárván a fülemüle butykos-kotyogtatós eszmélkedését Tompa, a vendégétől elragadtatott invitátor.
Hernádkaki Erdei Kak
Tompa Mihály leugrott a lováról, megveregette a nyakát és hosszú pórázon odakötötte egy akácfához.
— Itt nagyon jó a fű, hadd legeljenek. Mi is pihenünk egy kicsit.
— Én nem vagyok fáradt, Miskám, de legyünk tekintettel a lovakra. – nevetett Petőfi, és ő is leugrott a pejről, s egy másik fához kötötte.
