agarat tolláról
próbál a vers megugatni hernádkakon
a lakban ahol magam lakom
számtalan alakban
nincs semmi megkötés
nem is tart pórázon
vakkant hogyha prózámon
mégis javítani kéne
próbál a vers felébredni
nem törődsz a tompa tárggyal
most hogy kezed újra szárnyal
olyan vagy szinte mint a régi
éned homlokán az égi minta
ehelyett a mész a tinta
befőz némi betűtésztát
pár szó per perc per négyzetméter
ilyen kak – lent a pince
fent a tető figyel
szólj ha mondjuk találkoznál
véletlenül petroviccsal
vacsoráját mind megette
nem is tartja semmi vissza
elmegy mintsem visszajöjjön
szájában hűs cigarette
