Hámor

A tanösvényen át,
ahová időzni jöttünk,
elmélkedéssel múlatjuk magunkat.
Már hogyne kellethetnénk
saját bájakat, filózunk,
tennénk a szépet
a fáknak, de gallyra menő
életünkkel bajosan
vághatunk itt fel, meg kérges
emlékeinkről lehántolt,
gyantás elméletekkel.