Hernádkaki Erdei Kak

Tompa Mihály leugrott a lováról, megveregette a nyakát és hosszú pórázon odakötötte egy akácfához.
— Itt nagyon jó a fű, hadd legeljenek. Mi is pihenünk egy kicsit.
— Én nem vagyok fáradt, Miskám, de legyünk tekintettel a lovakra. – nevetett Petőfi, és ő is leugrott a pejről, s egy másik fához kötötte.