Várlak, Mihály, várlak Tompa Mihály,
hiányod annyira fáj,
egyre csak reménylem, Tompa Mihály,
hogy visszatérsz körünkbe, ismét.
A nyugalom volnál, Tompa Mihály,
kisimul körül a táj,
óvóm és megmentőm, Tompa Mihály,
nélküled rettegek itt.
Szomorú napjaim, Tompa Mihály,
belőle szökik a báj,
ölelj magadhoz, Tompa Mihály,
kérlek, ne hagyj el soha.
Vidáman szeretnék megöregedni
sok-sok simogatásban,
ellazulva térni meg oda,
ahova távozik minden halandó.
Mosolyod megsegít, Tompa Mihály,
s elnémul a papagáj,
nem hallom többet, Tompa Mihály,
hogy félni kell, félni kell, félni kell.
