Majd két órája voltak úton, amikor egy szurdokon átjutva egy magas kaptatóhoz értek. Tíz embernyi magas, sárgás-szürke színekben pompázó, csillogó, meredek sziklafal előtt álltak.

– Ez a vége – mondta Herman.
– Már nem bírom, csak a lelkem menne tovább – válaszolta nagy sóhajok közepette Hermanné.

A férfi erőt vett magán, a nő szemébe nézett, amivel biztatta, hogy menjenek, segít neki. Megfogta a kezét, megszorította. A nő erőt vett magán, elindult előre, a férfi utána. Fél óra alatt mászták meg a sziklafalat, majd egy szűk teraszra értek, ahol bokrokkal benőtt nyílás vezetett egy üregbe.