Semmi senkit nem érdekel, ma ilyen világot élünk, mondja az egyik kedves ismerős. És mégis csináljuk azt, amit lehet, ameddig lehet.
Miközben olyan zűrzavarban telnek a mindennapjaink, amilyenről korábban még rémálmaink sem tudósítottak, aközben folyamatosan és felfokozottan nyomot akarunk hagyni, vagyis verset írunk, prózát írunk, mert konokul hiszünk abban, hogy minden ilyesminek mégis van valamiféle értelme.

Megzabolázván restségem, papírra vetem a lelke
met. Elcsámpult szavakkal buzgósint írok,
tán hexameterre is rátalálhat alább.

Hála, hogy eme restség okán nem háborodik rám,
mert csak íly csikasz levélre szottyanok időz
ni! Hisz tudja, uram, bajmolok én a szókkal!

majd i
de innen el
ezt esetleg

ez nem kell föl
tétlen tarta
lék nak jó

majd kidob
om
mani padme

hum usz
nak talaj
ba sszameg

elront
ott am I?
megint?

cetliket tépkedek
apró darabok száll
nak a papírkosár
ba életem fontos
eseményei ver
sek listák tűnnek el
ezek piszkozatok
ideiglenes fel
kiáltójelek bár
minden átmeneti
eltűnt asztalomról
a véglegesek szív
be temetve élnek

homályos ablakok között
párolgó testek között
ellógott bírságok között

nyithatatlan szellőző alatt
sötétre markolt kapaszkodó alatt
térképre fújt graffiti alatt

zümmögő városi gőzben
résen beömlő őszben
háborgó hajnalokban

én csak utaztam

Hívnak megyek
nem hívnak
nem megyek?
Hívnak
nem megyek
nem hívnak
nem megyek
nem hívnak
nem hívnak
nem
nem megyek!

megint egy elkezdhetetlen vers
tudod az a fajta melynek csak a közepénél van ihlet
a többit az elejére és a végére ügyetlenül odaerőltetem
valahol szégyelletes
pedig el akarom mondani
hogy tudok ám rólad mindent

Zénó II, az „Új Barázdát Szánt az Eke” MgTsz. futballcsapatának világhírű csodacsatára már nagyon várta a tavaszt. Hunyorogva belepislogott a napba, és élvezte a még bátortalan napsütés kellemesen melengető sugarait. Egy darabig elmerengve ácsorgott, majd kocogni kezdett, hogy megmozgassa elgémberedett lábait. Hirtelen valami nyugtalanító hiányérzet tört rá.

bbarátom vvolt a sszabi
bbecenevén ddadogi
vvasútállomásra kijárt-járt-járt
zakatoltak a vonatok
szabi akkor nem dadogott

kkórházban hhagyta aanyja
nnem ttudom vvolt-e aapja
aaztán vvitték a kóterbe-be-be
zakatoltak a vonatok
szabi akkor nem dadogott