A magyar nyelv érzékletes kifejezést használ a szív munkájának megnevezésére amikor azt mondja, hogy a szív dobog. A dobogás nemcsak hangadást jelez, nemcsak …
Lukáts János
Lukáts János 1943. szeptember 23-án született Budapesten. A Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1961-ben. Az ELTE magyar-könyvtár szakán szerzett diplomát 1970-ben. Ezután egy évig az Egyetemi Könyvtárban dolgozott, majd a Tömegkommunikációs Kutatóközpontba került, ahol 1971 és 1991 között volt a könyvtár munkatársa majd vezetője. A ’70-es évek elején összeállította a magyar irodalmi tanulmánykötetek bibliográfiáját, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum adott ki hét kötetben 1972 és 1977 között. 1978-82 között a Magyar Televízió Irodalmi barangolások című nyolc részes kulturális útirajzsorozatának szövegét készítette el, a filmet Babiczky László rendezte. 1981 és 83 között két tanéven keresztül Berlinben, a Humboldt Egyetemen volt magyar lektor, illetve magyar nyelvtanár a Népfőiskolán. Ez idő alatt lefordította Victor Klemperer A Harmadik Birodalom nyelve című nyelvtörténeti és politiko-filozófiai könyvét (megjelent 1983-ban és 2021-ben). A 80-as évek közepén tanulmányt készített Magyarország bemutatása a német tankönyvekben címen. Az évtized végén pedig azoknak a magyar és külföldi filmeknek a jegyzékét állította össze, amelyeket a Magyar Televízió 1957 és 1991 között mutatott be. Előadóként részt vett nemzetközi médiakonferenciákon Párizsban, Prágában, Kölnben, Lipcsében és a sevillai világkiállításon. 1986 májusában egyhónapos ösztöndíjat kapott Bécsbe, a Collegium Hungaricumba. A ’80-as években jelentek meg első írásai, egy kötetnyi mese (Tücsök lovag meséi, amelyek elhangzottak a Magyar Rádió esti meseműsorában is) és egy meseregény (Fidibusz, a templom egere), valamint A négylábú kapitány, amely a felnőtt és a gyermek olvasóknak egyaránt íródott. Továbbá két kisregény (Ikárosz és a tenger, Borgulya vándorcirkusz). Szívesen ír történelmi személyiségekről, ilyen A szigetember (kisregény Marcus Aureliusról), Az öreg Will (dráma Shakespeare-ről), az „Ez légyen ostorod…” (levélregény Mikes Kelemenről és Rákócziról). Ez utóbbi megnyerte az Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium Rákóczi-év 300. évfordulójára kiírt pályázatát. A Napimádók c. regény a festő Egry Józsefnek állít emléket (2018). 1991-93 között a Konjunktúra és Piackutató Intézetben a Viszonylati Információk – Németország c. havi folyóiratotszerkesztette. A ’90-es második felében az Országos Idegen Nyelvű Könyvtárban volt német referens, majd 2003-ban a Magyar Rádió és Televízió (MRT) állományából ment nyugállományba. Az ezredforduló környékén megindult a novellák áradata: Börtöncella a kártyavárban (2006), Emberfa (2009), A túlsó partról (2011), Holnap előtt (2015), Évek tornya (2020) – az öt kötet mintegy százötven novellát tartalmaz. Továbbá két kötetbe gyűjtötte össze irodalmi tanulmányait (25-25 írást), a XX. századi magyar prózáról Könyvekrül, a magyar és a világirodalomról Mesterek közt címen. Némiképp sajátos műfajú írás a Szerelmem, Kelet-Berlin (2019), amely több évtizedes töprengés után emlékezik a szerző berlini életére, élményeire. A költészet mintha háttérbe szorult volna életművében, kötettel csak 2015-ben jelentkezett Vadliba voltam én is… címen. Költészetében Lukáts a hagyományos verset műveli, a rímet, a ritmust, a strófát, de akár az antik hexametert is. A következő verskötet (Felhőre írt versek) néhány versfordítást is tartalmaz. A 2010 utáni években a szerző magyarországi kisvárosi útirajzokat készített, amelyekből 25 darabot helyezett el Tájak tenyerén című kötetében (megjelent 2022-ben). A személyes hangú úti-novellák az egész országot behálózzák. A kisvárosok mellett öt írás egy-egy nagyobb tájegységgel foglalkozik, öt pedig közép-európai városok élményét kínálja az olvasónak. Napi töprengéseit közel tíz éven keresztül Ha föl nem írom, elfelejtem… címen vetette papírra (2023). Több folyóiratnak is dolgozott, publikációi megjelentek a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, valamint a Könyv és Nevelés című szakmai fórumokban, szépirodalmi alkotásai pedig többek között a Kráter és a Napút folyóiratban, a Búvópatakban, az Agriában, a Zempléni Múzsában, a Lyukasórában és a Palócföldben is. Megjelenés előtt áll vek óta készülő családregénye (Margit nagymama).
