19 Megtekintés 45 mp

Tompa Mihály verse Herman Ottónénak, miután látták a befagyott Hámori-tavat

Ahogyan tükörlapra hó szakad,
s a zuhanás szakasza végtelenné
válik, átváltozik-e a pillanat
élethossznyivá? Rövidebb, ami
lehetne hosszú, hosszú az, ami
futólagos. Mivé válik a bozót
a felturbózott télvégen, s robban
darabokká a kéküveg tengerszem
mélyhűtött lapja, beszámolsz-e arról,
te, aki ott maradtál jelen,
ahol más senki? Az egyedüllét
ajándékát nézd úgy, miként aki
bejutott az örökkévalóságba.

(1954, Monostorpályi) költő, Balatonalmádiban él. 2003-ban habilitált a Pécsi Egyetem Művészeti Karán. 1991-től az Iskolakultúra főszerkesztője. A Veszprémi Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének tanszékvezető docense. Legutóbb megjelent kötetei: A rózsa kultúrtörténete. Keresztény középkor (monográfia, 2007); Tiltott Ábrázolások Könyve (regény, 2008.) 2011-ben József Attila-díjat kapott.