Cservenka Rita, Cselenyák Imre, Jacsó Pál, Kis Enikő, Mács Ildikó, Nagy Andrea, Vass Nóra
E mobilfotók sajátos szemek sajátos szögeit ütik a telófejbe. Telófejköd az alak, tejófejkedj a felszólítás: te Tompa nyomában kelt, keletkezett több kiló bájos szerkesztetlenség, alakulj át alig néhány bájtos szerkesztettséggé!
Gyengém lesz, hogy kiemeljem erősségük: amely az, hogy ők így, egyben.
Ahogy Kun Marcella mondaná: sok lúd = disznó + őz.
Van, amit mindenki fotóz, van, amit senki. (Nem túl sok az arany középszer: van: Arany: kösszépszer; van Petőfi: ősz éppszer; van Tompa: k. ősz, épp szerelmes vagyok.)
Halmazati problémáinkat erősítendő: ömlesztve, s nem csak vágatlanul, hanem szinte válogatatlanul is, szerzőikkel jel-bánva. E sorban nincs sokféle rend. Főleg sor-, idő-, ügyrend nincs.
Ám annak rendje-módja szerint elmondandó: rendben, a csapatmunka eredménye, hogy egy dologról (legyen az egy beállított csoportkép, helycserékkel; legyen az ’botlatókő’, koszorúszalag, egy láncfűrésszel kőtömböt alakító szaki, szobor, emléktábla, az adott pillanatban bármilyen okból egyszerre többeknek megörökíteni való természeti vagy épített képződmény) többen.
Rendben, a csapatmunka eredménytelensége, hogy számos ’kattintat’ készül ugyan, s utólag derül ki, hogy egy-egy mindannyiunk által sokkalta fontosabbnak vélt momentumról senki mobilján semmise, vagy olyan, ami kínos. De ami készül: szinte kivétel nélkül hasznos. A másik, a többi lófejködje által, a sorban előtte állónak, a sorban utának következőnek köszönhetően az.
Jó végigkattintgatni abból a szempontból is, hogy meglássuk, telóját ki mikor, mire, ’mennyire’ veszi elő; pl. szeretettjét mi előtt, hogyan képezi. Mi látsszon miből. Ki látsszon ki a semből, ki a miből. Sejteni lehet csak, ezt vagy azt nem az készítette. És nem csak azért, merthogyna, az nincs rajta a képen. Már az is rajta lehet, akire csak gondol az ember, ugye. Mondja a mobilkép: mesterségem az intelligencia. Hányadosodnom kell tőled. A legszebb szel- és férfikorszakban lévők is képesek nőszemmel láttatni; a legnőibbszemek is tekintettel tudnak lenni a kevésbé lényeglátóbb fizi- és fizu-Miskákra. Tompamiskáink közül olyanok lehetnek ma ettől boldogok, akik már rég elhihették magukról, hogy örök szomorúságra ítéltettek.
Meglehet, alkalomadtán érdemes ezt a képsort kihallgatni is: a telók igenis képösszebeszélnek. Jófejkedve közös csillag-képeznek, lófejkedve közöscsillag-képeznek. Konferenciabeszélgetéseik során állapodnak meg abban, hogy ez a mobilfotó-sorozat nem a pillanat, nem is a perc, az óra, hanem az adott nap művészete. Tompa nyomában; Tompa-nyom a mában, Tompanyó mamában stb. Az együtt, de az egy napig a másért, a Másik Miskáért szólás összművészete is.
Hátráltatnak előnytelen képek? Nem. Előnyben részesítenek hátráltató képek? Nem. Összevisszájukban egymás hegyén-hátán kaptatnak olyan dombokra, melyekről már mint hegyekről ereszkednek le. Lejön, hogy minden nyersanyag nyers anyag: jönnek a „küldj már képet erről, arról – de én nem tudok, mert arról nem csináltam”-ok. Ez a képsorozat az ismétlésatudásanyja, az azthittemtemajdcsinálsz-, az azthittemtebiztoscsináltál albuma is. Az ugyanaz- és mégsemugyanaz-kattintattoké, az ugyanolyanoké, és oké, hogy: ugyan, olyanoké. Mert fél centivel mindig arrébb az árnyék, egy centivel mindig hosszabb a mosoly, érezhetően szorosabb az ölelés. Egy ilyen nappal mindig fényévnyivel hosszabb az élet.
Jó app holtig tanul, mondhatná Miska. (Tompát az iskolatársai vajon csúfondározták Miskariótinak?) Az örökkévalóság árulkodó jele, hogy minden nap-appnak vége van egyszer. Annak „end”-je, ennek kódja szerint: köszönöm leendő belátásukat, hogy e kattintatokat méltón tudják szeretni itt. Boldog l_appozást! És persze: köszönjük az égieknek, hogy a 20 éves Spanyolnáthát ünneplő lappszámban lehet ez.
