Mihály: Nem értem, honnan veszi a bátorságot ez a Vass Tibor, hogy elénk veti ezt az Erdei Kak című, utcai heverészésre alkalmatlan témát, egyelőre gőzöm sincs, hogyan bontsam ki magamból.
Sándor: Így indul útjára minden nagy mű, még a Himnusz is: kínok kínja, szenvedés, még talán szenvelgés is, aztán egy minutumban jön valamiféle indíttatás, az írás, a kifejezés ellenállhatatlan vágya, és kész a mű.
Mihály: No de egy Hernádkakról? Egy Erdei Kakiról?
Sándor: Bármiről. Akár egy telefonkönyvről is.
Mihály: Az meg miféle? Eszik vagy isszák?
Sándor: Nyomják.
Mihály: Sose hallottam, tán még Kazinczy se! Tibor! Vörös bort az asztalunkra, mert anélkül ebből szar se… elnézést, kaki se lesz!
Sándor: Hí, de megírnám ezt a borozgatást, ha nem írtam volna még meg apámmal!
Mihály: Aligha sértenéd meg imádóidat, ha megírnád, hogy Tompa is úgy ivott, mint az apád. Egyébiránt mit tudsz te rólam?!…
Sándor: Tudod jól, olvastam zsengéid, és nem értettem, akit ily tehetséggel áldott meg a Jóisten, mért kopírozza lelkesülten az Athenaeum kevésbé tehetséges verselőinek modorát. Mondottam volt, regéid olvashatóak, igazi Tompa szülemények. Említém: nem az vala a baj, hogy még mindig nincs meg az egyéni hangzásod, hanem, hogy szinte minden szavad Arany… Nem ártana, ha Tompítanál rajt!…
Mihály: Sándorom, akkortájt kezdeti kínjaimra tapintottál rá, ezért is szedtem a lábam, hogy Hernádkakon nyomodba érhessek, vagyis, hogy félre ne értsd, utolérjelek. A fene essen bele, ez is félreérthető, véletlenül se akartalak megsérteni, te utolérhetetlen! Maradjunk annyiban: örvendek annak, hogy itt keresztezték egymást útjaink, és ha mást nem is áll módunkban, de legalább eszmét cseréljünk, mielőtt papírra vetjük ezt a fene ette Erdei Kakot.
Sándor: Nyugtatásodul mondom: anno figyelmesen elolvastam a Mohos váromladékon című románcodat, én még alig valám, amikor ez kicsordult belőled, és lám, ez adta meg a kezdő lökést, nincs mit csodálni azon, hogy jó szívvel fogadták az ezután megjelenő költeményeid. Egyéni hangod ekkor már letagadhatatlan, egyik Tompább, mint a másik.
Mihály: Egyéni? Ne tréfálj velem, Sándor, lehet, észre sem veszed, bennem, éppúgy, mint minden magyarban ott van egy kis Petőfi…
Sándor: Élek a gyanúperrel, hogy eme kiérlelt mondatod egyszer majd olyan is szájára veszi, aki forradalminak vélt hangzatos beszédében mankóul használ engem. Azt azért mégse mondhatja senkise, hogy minden magyar egy kicsit Tompa. Sorjáznak sikert hozó népmondáid, népregéid, alig van hozzád fogható kollégista, aki költeményeire előfizetőket lelt volna. És akkor még nem is szóltam Szemere Miklóssal és Kazinczy Gáborral szövődött barátságotokról.
Mihály: Elhallgattad tenmagad, Sándor, kihez költői levéllel fordultam anno.
Sándor: Közismert szerénységem az oka. No, de lássunk munkához, Mihály.
Mihály: Hol késik az a vörösbor, Tibi?!
Tibor: Máris hozom!…
Sándor: Milyen bor ez, édes ecsém?
Tibor: Agyindító Hernádkaki Fűszeres, édes jó uraim!
Mihály: Akkor hát egészségünkre váljék, jó Sándorom!
Sándor: Kedves egészségetekre, testvéreim, magyarok!… És már jő is a vers, pattog a ritmus, csattan a rím:
Tollat és tintát!, meg is jött, jókor,
Erdei Kakban koccan az óbor.
Nagy Bandó András
1947-ben, Deszken született. Általános iskola: Deszk, középiskola: Vedres István Építő-ipari Technikum, Szeged. Elismerései, díjai: Karinthy Frigyes-emlékgyűrű (1988), Szalmaszál a Hajléktalanokért (1996), Pulitzer-díj (2000), Hajléktalan Emberért díj (2006), az Ambassador Klub Életművért adományozott aranygyűrűje (2006), Aranybölcsős díj a Nagycsaládosok Egyesületétől (2011), Aphelandra-díj – a humanista civil kitüntetése (2013). A Litera-Túra Irodalmi oldal Művészeti díja (2018), Radnóti Miklós díj (2023), Pro Urbe – Szegedért díj (2023). „Életem történései dióhéjban: 1958 óta verselek, 1962 óta szerepelek pódiumon, Szegeden a Modern és Minerva Színpad amatőr színjátszója voltam. 1964-től a Délmagyarországban, majd a Szegedi Egyetemben jelennek meg karikatúráim, majd Kaján Tibor közli rajzaimat az Új Tükör hetilap Ceruzahegyező című rovatában. 1968-ban született lányom neve Mónika. 1969-ben házasságot kötöttem Szulcsán Juliannával, 1970-ben született meg a Lányom, Natália. 1973-ban kezdődött a humorista pályám, 1982-ben a II. Humorfesztiválon győztesként kaptam meg a Magyar Rádió Fődíját. A fővárosba szerződtem, a Mikroszkóp Színpadhoz. 1983-tól újra szabadúszó előadóművészként jártam az országot, de eljutottam Európa összes külhoni magyar közösségéhez, és többször turnéztam Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban. Humorista pályám során szóló nagylemezeim jelentek meg, és a Rádiókabaré sikerlistáiból készült bakelit lemezeken is hallgathatók a monológjaim. DVD-im: Best of Bandó (Válogatás), Bandó Quijote (1988-as önálló estem Mosonmagyaróváron, a Művelődési Központban készült egyetlen megmaradt felvétele.) A kabaré világából A szalontüdő című mini novellámmal 1988-ban léptem át és be az irodalom világába. A novellából Szalontüdő címmel, Szirmai Márton rendezésében kisfilm lett, s 2006-ban elnyerte a Magyar Kritikusok Fődíját, 2007-ben pedig megosztott fődíjat kapott Siófokon, a filmszemlén. Első komoly sikerem az András könyve – Fordított teremtés, melynek előszavában Hankiss Elemér azt írta: „Néhány száz éve minden bizonnyal megégették volna azért, amit ebben a kötetben kifejt.” Első regényem, a Sosemvolt Toscana ritka pályát futott be: tizennégy kiadás, harminchárom-ezer példány. Főhőse Halász Bódog, a hasnyálmirigyrákkal küzdő író, és várandós lánya. Kettős csata a halállal és az életért. A Míg meg nem haltak című kötete idősek ápolásáról írott novellafüzér, elő- és utóhangolásában sorsomról is vallok: „Tojáshéj élet, porcelánlét, kérészröppenés, ki tudja, mit hordozunk magunkban, honnan is sejthetnénk azt a bizonyos végső pillanatot? […] A gondolat rögzülése akkor tiszta és igazi, ha rosszul választott szavakkal nem rongáljuk szét, ha kerek mondatok-ban is csak nehezen visszaadható, ha csiszolatlan, nyers és formátlan, akár az Isten.” Az 1989. év elején a hajléktalanokat segítettem, és létrehoztam az ország első hajléktalanotthonát Budaörsön, egy régi barakképületes laktanyában. 1990-ben Orfűre költöztem, és egy évig voltam a falu polgármestere. 2010-ben kedvesemtől, Obernyik Ritától megszületett a kislányom, Gvendolin, 2013-ban váltam el, 2015-ben pedig házasságot kötöttünk Ritával. Mintegy 20 felnőtt és 20 gyermekkönyvet írtam és adtam ki, cégem, a Szamárfül Kiadó gondozásában. Verseimet megzenésítették, és CD-n kiadták: Szélkiáltó, Énekmondók, Alma, Hol-ló, Halász Judit, Tamás Éva, Palinta, Bergengóc, 24 versemet pedig én éneklem, a Tölgyből van a fakutya című, Kalákával közös CD-men, Radványi Balázs muzsikájával. Gyermekeknek írt verseim a szüleiket is megérintik, mondják szavalóversenyeken és beszédtechnika-órákon, olvashatók tankönyvekben. Háy János és Szabó T. Anna az egyik kötetem ajánlásában verseimet Petőfi, Weöres és Tamkó Sirató művei mellé emelik. Felnőtt olvasóknak írt köteteim: Úton-útfélen (1986); Vészfék (1997); Bevezetés I–II. (1990); Úton-útfélen (szűkített-bővített kiadás, 2000); Könyv azoknak, akik utálnak olvasni (2001); Ízes beszéd (2003); 333 haIQ (2005); Kalandárium (2005, 2006, 2007); Sosemvolt Toscana (2006); Nagy Bandó világa (2007); Kabaré-sikerlista (2007); Furcsa pár-beszéd (Sándor Györggyel, 2007); Gondolatélesztő – Füveskönyv (2010); ÖT HÉT ÖT haiku (2010); András könyve I– II. (2001, 2002, 2010); Isten bikiniben (2010); Egyedül állok (2012); Vár rád Toscana (2011); Nagyon fájl (2012); Orfűi medvehagyma kincseskönyv (2006); Murphy törvénykönyve amatőr teniszezőknek (2012); Míg meg nem haltak (2015); Arankakor (2017) Hát kik ezek? – válogatott publicisztikák (Wesley Kiadó, 2018). Gyermekeknek és szüleiknek szánt könyveim: Családi szókincstár (2000); Madarak tolláról (2004); Fából vasparipát (2005); Gyöngykaláris (2006); Szappanbuborék (2007); A táltossá lett kiscsikó (2007); Kicsinyek könyve (2007); Keresztnévsor (2008); Szivárványhíd (2008); A Kiskalácsai királyság (2008); Ringató (2008); Ami a bögyünkben van (2009); Nagyapám, nagyanyám és a vakond (2009); A világjáró kiscsikó (2010); Egyik kutya, másik is (2010); Hetvenhét macskajaj (2010); Bandó mondókák (2010); Százszorszép (2012); A Varázspadlás lakói (2012); A hangyabanda nagy kalandja (2013); Lexi már olvas (tankönyv, Csabay Katalinnal, 2010); Verselő betűk és számok (2013); Magyarország, én is szeretlek! (2014); Dinoszauruszok verses meséje (2015); Csodás Kapolcs (2016); A kis herceg visszatért (2015); Micsoda cirkusz! (2022).