Tasnádi József
1960. február 9-én született, Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, médiaművész. Budapesten él és dolgozik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzora. Építészetet és képzőművészetet tanult. A 1980-as években építészettel, grafikával és festészettel foglalkozott. Az 1990-es években installációkat és utópikus terv-műveket alkotott. „Akkori munkáiban az idő, az elvont fogalmiság, a láthatatlan és a lehetséges leképezésének módozatait, az ellentmondásosság és a vizualitás kapcsolatait elemezte. Az évezred végén csaknem 10 évig tartó művészeti sztrájkba kezdett. Ezzel párhuzamosan az informatika és a művészet viszonyait, a művészet anyagtalan vonatkozásait kutatta. Szoftveres képi manipulációval, a mediális átírás módszereivel és vizualizációval kísérletezett, videó díszleteket tervezett tánc- és színházi darabokhoz. A 2010-es években a multimédia installáció, az új-média és az intervenció művészet felé fordult érdeklődése. Gyakran alkot külföldön. Fő profilja a multimédia. Kutatási területe fókuszában az ember és a gép viszonya, a technológia és a kreativitás (tervezés, művészet), a technológia és a vizualitás, a technológia és a metaforikus látásmód, illetve a technológia és a költői gondolkodás összefüggései és miértjei vannak. Az inspirációt nem a képzőművészeten belül, hanem az élet tapasztalataiban keresi. Művészi hitvallása szerint a forma sosem lehet szándék, hanem egy szándék eredménye. Nem a forma a lényeges, hanem a formálás. Minden műalkotás olyan komplexitás, amelyben az eseményszerűség az egyik legfontosabb összetevő. A művészet nem megfelelés, hanem kihívás. Önmaga provokálása. A műalkotás identitás-tágító képződmény. Egy identitás protézis, amelynek oka van, nem pedig üzenete. Amennyiben létezik valódi üzenet – az csak maga az alkotó attitűd lehet. A művészet nem kizárólag az agynak, de a szemnek és a testnek is beszél. A művészet az ideális és a reális találkozása. A fikció gyakorlata, gyakorlása és gyakorlatiassága. Egy gyakorlatias fikció, amelyben az idealizmus és a realizmus hibridizálódik. A műalkotás a fikció realitása.”
