megint egy elkezdhetetlen vers
tudod az a fajta melynek csak a közepénél van ihlet
a többit az elejére és a végére ügyetlenül odaerőltetem
valahol szégyelletes
pedig el akarom mondani
hogy tudok ám rólad mindent
gyomrot rázóan félelmetes de úgy adtunk túl a házon
hogy végül sosem találtuk meg az emésztőgödröt
de ne legyünk szentimentálisak
önemésztő bővített mondataim mint egy csonthalom a tudati gödörben
csupa giccs
pedig szépelgés helyett
jóindulatból
tisztánlátás végett
vagy pusztán kegyelemből
az igazsággal szembeni együttérző bátorsággal
ki kell mondanom
hogy olcsó kurva vagy
de ne legyünk szentimentálisak
van az a buta szabály miszerint másokra mutogatva
három ujjunk magunk felé mutat
szombat este aztán megnézünk egy izgalmas sorozatot
másnap eladjuk a régi autót
lecseréljük az iskolát az óvodát
a kerítést az utcát a patakot a madarakat
a kollégákat a barátokat a lelki rokonokat
az ágyneműt az ölelést az égbolt színeit
nevetnem kell hisz nem szóltál hogy lecseréltelek
de utólag rájöttem
nem beszélünk többé a fecskenyarakról
történetünket nem lehet minden évben újra eljátszani
nincs mit magyarázni víz nélküli szavannák repedt csendjéről
a mérséklet nélküli júliusi hőről mely lyukat éget
legelszántabb tagadásom patyolattiszta vásznába
képtelenség hogy engem nem érdekelnek
háború kormány ellenzék élelmiszerárak
bombák árvizek céges szabályzat
közlekedési dugók tanítónők szülői értekezletek
képtelenség de az egyetlen ami tomboló őrületbe kerget
hogy tényleg gyermekké tettél
néha csukott szemmel megyek az úton a triciklivel
egyszer a lezárt vasúti sorompón is keresztülvágtam
szakadó esőben
soroksári anna karenyinának képzelve magam
gyermekeimnek talán te lettél volna magyarázat
ugyan
csak egy jó kifogás díszlete vagyok
a te díszleted kifogása vagyok
egy létra parázslik bennem
mire felmásznál elég
