A nemzeti identitás
mostanság biz’ kékeslilás.
Hideg nagyon ez az önkényuralom.
Ide-oda kerget már a tudatom.
Kihagyom a várost, irány a hegy!
Most kell nekem a turistajegy.
Ahova lépek, ott hó terem,
végre ez nem egy kórterem.
E Pele tele nem henye most,
s a hegy szele sem fittyfene, oszt
az ember keze, feje fázik,
de csak pár lépés már a házig.
Flóra és fauna, fényképező vakuja
kapuban fakutya, házigazda bajusza
egyre másra fabula, nem regula vár itt.
Sajt bent van, a róka kint,
A mesékre, nótákra itten senki sem legyint.
A vendégen a ház varja tartja rajta szemét,
De más szemét sehol.
Egy páleszt az érkező máris betol.
Vadakat, halakat sütöget ez a lak.
Mázas cserepek, fazekak az asztalon már.
Imádkoztál, panaszkodtál,
jöhetnek a rigmusok.
Garadna-patak, pisztrángos
Jólesik most a kis vánkos.
Hámori-tó csónakkal
Szállj el bú egy sóhajjal.
Mésztufa barlang, vízesés
Letudva a csínytevés.
Veszélyes a filoxéra
sínyli is a bioszféra
Szeleta barlang triász kor
jövök máskor is, ha hiányzol.
