száraz ágon, hallgató ajakkal
meddig ültök, csüggedt madarak

mely helyen születtem
éppen azon töröm magamat
mit is mondjak Kamillámnak
ha ártatlan erre elhalad

honnan, honnan, fáradt öreg…
gyengül a fény, amely nyugatot ellepi
ködben boronganak a távol képei

már azt sem tudom ím mí vagyok
állattudós, politikos, utazó, színikritikos

az ember az első pillanatra –
maga se tudná miért –
önkénytelenül mondja rá magában: Szegényke!