A Kelet-Mecsek erdejében megbúvó kis falu végén a szerény bányászházak egyikéből temetési menet indult el az erdőszéli temető felé. A koporsót néhány gyászoló követte, hiszen az elhunytat alig ismerték falusfelei, ott élt ugyan közöttük, de nem közülük való volt. Tudós embernek tartották, aki az erdőt, a köves domboldalakat járta, néha felemelt egy-egy követ, vagy lepattintott bányászkalapácsával egy darabot a talajból kiemelkedő sziklából. Nagyítóval megnézte, tarisznyájába rakta, majd értő szemmel nézegette a tájat, mintegy feltérképezte.
Még szomszédjai sem igen ismerték. Néhány nappal azelőtt súlyos állapotban vitték kórházba Szekszárdra. A kis házhoz, mely fent állt magasan a dombon, nem mehetett fel a mentő, gólya viszi a fiát-módon vitték le a völgyben várakozó mentőautóhoz. Aztán halálhíre érkezett, most koporsóját kísérik.
Itt, Mázán magyar és német nép csoport él, a halott meg igen meszziről, Erdélyből érkezett közéjük. A bányászház, melyben feleségével lakott, szerény volt, szoba-konyhás ikerházikó, olyan, mint a többi szénbányászé. Az elhunyt életéről, múltjáról szinte szót se ejtettek, hivatalos személy, aki pályáját méltatta volna, nem volt a gyászolók között. A messziről jött idegen megpihent a mecseki földben. Pávai Vajna Ferencet temették 1964. január 15-én.”
Serdült Benke Éva, Háromszék, 2022. augusztus 29.
„Életének utolsó éveit Pávai Vajna Ferenc Mázán, Komló mellett, a Szabadság út 17.-ben, egy kis bányászlakásban töltötte harmadmagával, feleségével és nővérével, igen szerény, már-már elviselhetetlen körülmények között. Nyomorát saját fogalmazásával illusztrálom 1962. október 20-án írt leveléből: „Se saját házam, se semmiféle olyan vagyonom vagy jövedelmem nincs, amit a szűkös megélhetésen kívül egyébre fordíthatnék. Az utolsó hét szolgálati évem után állapították meg nyugdíjamat havi 1914 forintban, amihez 472 forint kandidátusi illetmény és feleségem 490 forint nyugdíja járul, ami összesen 2381 forint, ez olyan összeg, ami megélhetésünkre is szűkösen futja.” Debrecen és Hajdúszoboszló városát is kérte egy szoba-konyhás kis lakás, vagy Debrecenben, egy panzióban szoba és koszt ellátás biztosítása végett. A két város vezetői figyelembe sem vették a tudós kérését, hátat fordítottak, nem segítettek, pedig mindkét város mérhetetlen kincset köszönhet Pávai Vajna Ferencnek.”
Kunkli Imre, Kőolaj és Földgáz, 2012/7
A Vidám Pávai Művészeti Értéktár és a 20 éves Spanyolnátha művészeti folyóirat halálának 60. évfordulója alkalmából az élete utolsó éveit Mázán töltő és ott elhunyt Pávai-Vajna Ferencre emlékezett a geológus valahai, utolsó otthona előtti emlékhelynél, 2024. szeptember 11-én.
A mázai, hajdúszoboszlóiak által emelt emlékhely nem véletlenül „hasonlít kísértetiesen” a hajdúszoboszlóira: „elődjét” Hajdúszoboszló Város Tanácsa a város Pávairól elnevezett utcájában 1985-ben avatta mintegy 30 évvel korábban.
A hajdúszoboszlói emléktáblán — a Vidám Pávai Művészeti Értéktárban is megtalálható — Somogyi Árpád szobrászművész által készített bronzplakett látható az alábbi szöveg kíséretében: „Dr. Pávai-Vajna Ferenc (1886-1964) országos főgeológus, kiemelkedő munkásságának köszönhető a helyi földgáz és hévíz feltárása is. Hajdúszoboszló Város Tanácsa, 1985.”
A mázai emlékművet 2004. március 5-én állította a hajdúszoboszlói Gyógyfürdő Rt. és a szintén hajdúszoboszlói Pávai-Vajna Ferenc Általános Iskola.
A Kőolaj és Földgáz c. lap írja 2004-ben (137. évfolyam, 2004/3): „2004. március 5. Máza: A Pécs-Komló közeli Mázán — ahol Pávai utolsó éveit töltötte — emléktábla avatására került sor. A lakóháznál történt megemlékezésen Szikszai Miklós, a Hajdúszoboszlói Pávai Vajna Ferenc Általános Iskola igazgatója avatta fel az emlékoszlopot. „Dr. Pávai Vajna Ferenc, a hévizek atyja” címmel tartott avató beszédében az életpálya ismertetését követően kérte, hogy a „hajdúszoboszlói arany” felszínre kerülését elősegítő Pávai Vajna Ferenc emlékét mind Máza (a lakóhely), mind Hajdúszoboszló (a végső nyughely) „őrizze nagy tisztelettel, szeretettel”. Az emlékművet Böhm János polgármester vette át megőrzésre, és tett ígéretet annak ápolására. Az emléktábla szövege: „Ebben a házban töltötte utolsó éveit Pávai-Vajna Ferenc főgeológus, a ‘hévizek atyja’, feltárója”. A mintegy 30 fős ünneplő közönségnek a mázai Általános Iskola tanulói műsorral kedveskedtek. A jelenlévők virágokat helyeztek el az emlékoszlopnál.”
A Vidám Pávai Művészeti Értéktár és a 20 éves Spanyolnátha művészeti folyóirat Pecze Gáborral, Máza polgármesterével karöltve helyezett el virágot az emlékhelynél. Ezt követően Máza polgármestere — aki egyben a Máza Községi Bányász Fúvószenekar karnagya is —körbevezetett bennünket a településen, beszélt a falu múltjáról, értékelte a jelent, s elmondta, bár nem indul a polgármester-választáson, mert nyugdíjba készül, tevékenységével — ha arra igényt tartanak — segíteni fogja az új testület munkáját.
„Háromszor temették el Pávai-Vajna Ferencet, a magyar gyógyvizek atyját, a hajdúszoboszlói fürdő megalkotóját, az egyik legnagyobb magyar geológust. Ez még a mi dupla temetésekhez szokott történelmi korunkban is sok.”
Bényei József, Hajdú-Bihari Napló, 1991. július 31.
