Kertre kerekített alakmás

Mi a Kertfesztivál? A húsz éve alapított, azóta is kizárólag interneten megjelenő folyóirat kertre kerekített alakmása. A spanyolnatha.hu kézzelfoghatósága most is, mint kezdettől fogva a ponthu szadik születés-évében.
A Kertfesztivál: az analóg Spanyolnátha is. A digitális folyóirat analóg / csipeszen-amalóg-variánsa.
Mi a Kertfesztivál billentyűparancsa? Alt, szeptember, utolsó szombatja, ctrl 11, shift óra. És nyomjuk le aztán még egyszerre a tom, a papik, és a nik billentyűket, akkor megjelenik a monitoron, ahol és ahogyan magunkat, most, együtt látni szeretnénk: Tom, papik, nik.

A Kertfesztivál olyan spanyolnatha.hu, és lesz majd olyan vidampava.hu és tompamihaly.hu, ahol a hu a felső indexben szerepel.
Tompa plusz Herman Ottóné, mindig mondom, a né felső indexben. Olykor jön az a válasz, hogy ó, hogy ö, azt ezzel a betűtípussal ezért ónemlehet, azzal ömegazért. Fészbukon sem lehet, használjunk a nemlehet-helyeken aláhúzásjelet, amit nevezhetünk alsókötőjelnek vagy alulvonásnak is.
A lehetetlen felső indexséget helyettesítő karakter, az alulvonás az írógépkorból korából marad ránk. A szövegszerkesztők előtt az aláhúzás (vagyis a kurziválási igény jelölélésének) egyetlen módja, hogy a kocsit visszahúzzuk, majd az érintett szót alsókötőjelekkel „felülírjuk”. Alul írjuk, hogy dőljön felül. Analóg hogy is képzem a felső indexet? A kocsit eggyel feljebb tekerem. Egy katt, és a né a felső indexbe írható. Vagyis felülre írjuk, hogy alakul.

Rónai-Balázs Zoltán írja tíz éve a Spanyolnáthában az Erikájáról: „folklórrá váltak kattogásaid.”
Dicső Zsolt a legelső Spanyolnátha Műhelytáborban, 2015-ben, Tiszaörs-fürdőn mondja a „De mi lett az Erika táskaírógép nemzedékével?” c. előadásában, hogy mikor keresi Erikáját, rá kellett döbbennie, Erika elhagyta őt, vagy ő hagyta el Erikát: a neten kért segítséget kölcsönErika ügyben, s kiderült, onlineErikák lakják a pincéket, a padlásokat, a rég használt dolgok tárhelyeit. És nem ajándékozzák oda őket Erikátlanoknak. Zömmel érzelmi okokból.”
Eltelik a műhelytábor óta közel egy évtized, mára ismét lehozom a padlásról első írógépeinket; zömmel érzelmi okokból: mutatván, hogy ennek a két gépnek is köszönhetjük, Nórával, hogy 1991-ben egybekattoghattunk.
Dicső Zsolttól, lapunknak kezdettől fogva szerzőjétől, vendégszerkesztőjétől, szekszárdi programjaink, többek között a Tompa plusz Garay szervezőjétől, a miskolci Tompa plusz megnyitójától írógépeink hallgatásba burkolózó aláhúzásaival, felső indexeivel, fő_hajtásaival búcsúzunk.

Minap a Magyar Művészeti Akadémia televízióstúdiójában interjúalanykodom. Sürög és forog körülöttem a felzsinórozó, a gallérigazító, egyikük körbejár egy kütyüvel a kezében, hát már csak ránézek, mivel akarja a kisugárzásomat mérni. Az eszem megáll, egy analóg fénymérőt tart. Antik darab, kábé olyan, mint amilyet negyven éve, fotószakkörben használtam, apámé volt, már akkor is antik, lehetett vinni saját cuccot, dicsekedtem azzal is, hogy tudom használni. A forgatás kb. tíz percre leáll, mert az egyik fontos kamerában (van vagy öt, akad guruló, lógó, van lengő és van levitáló, van még talpon álló is), szóval az egyikben cserélni kell egy kütyüt.
E digitalizációs helyzet analógiájává válhatna, ha a Kertfesztivál a spanyolnatha.hu leállása lenne. De a Kertfeszttől a lap még működik, és a laptól is Kertfeszt.
Ami ugyan lehet kütyücsere, ha kütyü egy-egy könyv, egy kiállított, felolvasott mű, szobor, dombormű, kütyü a pogácsába harapás, a borba kóstolás, a ma kényszerbőlkennelbezárt kutyáink simogatása, s kütyük az egymásra mosolygásaink, találkozás-örömeink.
A Kertfesztivál egy kütyü-katt a régi szép idők felé is: jelenlétünk a létünk jelene, valós időben láthatjuk egymáson, hogy az a másik hozzám hasonlóan most éppen nem képernyőt bámul, ez a Kertfesztivál-csoport analóg Spanyolnátházva közösséggé médiázik.
Végtére is hogy köszönhetnék el helyett fel?, hiszen még csak most kezdünk; jó akkor így: jövőre, veletek, szeptember utolsó szombatján, Tompa 208. születésnapja alkalmából, ugyanitt!
Analóg soremelésekre, fénymérésekre, digitális felső indexekbe fel!

Drozsnyik István szobor-triásza jövőre négy muskétássá bővülhet. Boncsér Árpádnak, akinek a Tompa-domborműve kíséretében itt már Pávai-domborművét mutathatjuk; Berekfürdőre, a Vidám Páva ikertestvérébe, a Vidám Pávai Művészeti Értéktárba elkészíti Pávai-Vajna Ferenc mellszobrát.

Fel, fel, ti Tompa pluszai földnek, hiszen jövőre még szorosabban velünk mesterségel az intelligencia, analóg soremeléssel, digitális kütyüzéssel élnek majd felső indexben Tompa pluszAI, mert 2025-ben, a 25. Légyott Tompa plusz Jók AI és Tompa plusz Lév AY lesz, lévén 200. születésnapjuk lesz a miskolci díszpolgár-uraknak.
2026-ban, legnagyobb meglepetésünkre: Tompa plusz PávAI. 140. születésnapját ünnepeljük majd a főgeológus úrnak.
Mondjam 2027-et is? Ki született akkor 210 éve? Tompa plusz Arany. Huh, de előreszaladtunk. De így van jól, tisztábban látjuk a fényt analóg mérni képes Spanyolnátha-jövőt.

És akkor a beköszönés: felső indexbe mindenki, aki él, és mozogjon mégis a föld, fel, fel, te ékes sorlezár. S még annyit, hogy köszönet nektek, amiért egymás fényéhez érhetünk.

*Elhangzott a Tompa Piknik c. 32. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválon, 2024. szeptember 28-án

1968-ban, Miskolcon született. Kassák-, Szabó Lőrinc-, József Attila-díjas költő, képzőművész. A Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztője. Hernádkakon és Berekfürdőn él. Legutóbbi kötete: Mondanom sem kell: húsz év Berekfürdő (versek, 2023). A Tokaji Írótábor Hordó-díjasa, Hernádkak díszpolgára.