Halad az idő és nemsokára
a kertészeti rovatnál kötünk
ki. Éhomra nyolc, utána százhúsz
perccel tizenkettes vércukor.
Szívem
Tompa Mihály verse Herman Ottónénak, miután látták a befagyott Hámori-tavat
Ahogyan tükörlapra hó szakad,
s a zuhanás szakasza végtelenné
válik, átváltozik-e a pillanat
élethossznyivá? Rövidebb, ami
lehetne hosszú, hosszú az, ami
futólagos. Mivé válik a bozót
a felturbózott télvégen, s robban
darabokká a kéküveg tengerszem
mélyhűtött lapja, beszámolsz-e arról,
te, aki ott maradtál jelen,
ahol más senki? Az egyedüllét
ajándékát nézd úgy, miként aki
bejutott az örökkévalóságba.