Semmi senkit nem érdekel, ma ilyen világot élünk, mondja az egyik kedves ismerős. És mégis csináljuk azt, amit lehet, ameddig lehet.
Miközben olyan zűrzavarban telnek a mindennapjaink, amilyenről korábban még rémálmaink sem tudósítottak, aközben folyamatosan és felfokozottan nyomot akarunk hagyni, vagyis verset írunk, prózát írunk, mert konokul hiszünk abban, hogy minden ilyesminek mégis van valamiféle értelme.
Soha ekkora érdeklődés nem volt a szépírás iránt. És a publikáció iránt. A felfokozott környezet, az indulatokkal teli, permanens háborús világ láthatóan felfokozott megszólalási vágyat eredményez. Miként a haldokló, aki még minden erejét összeszedi, hogy bebizonyítsa a körülötte élőknek, igenis él, van, lélegzik.
Így, ilyen intenzitással alkotunk, sokszor abban a tudatban is, hogy korántsem biztos, az adott publikációs fórum létezik majd még akkor is, amikor nevezetesen a mi munkánknak kellene megjelennie benne.
A mostani Jelenlét-összeállítás erről tudósít. A bizonyítási vágyról, arról, hogy jelezzük, még vagyunk, írunk, és nem adjuk fel, mert nem látunk más, ennél értelmesebb cselekvést.
És tudósít valami többről. Az összetartásról. A csapatszellemről. Ahogy a versek egymásnak felelnek, ahogy a szerzők egymásra reagálnak, mindez azt mutatja, összekapaszkodunk. Az általam vezetett szépírói kurzusok1 szerzői közösséget képeznek. Nyolc szerző a szemeszterenként mintegy harminc “tanítvány” közül, és nyugodt szívvel mutathatnék be dupla ennyit is, hiszen mind-mind magas szinten alkot. Balizs Dániel, Hajnal Éva, Kovács Marianna, Lantay Éva, Major Judit, Nagy Dorottya, Szolláth Mihály, valamint TruY most azok, akik itt, a Spanyolnátha legújabb számában helyet kaptak. Mondhatom, a kortárs magyar irodalom kiváló alkotói immár, többüknek önálló kötetük van, ezért is tettem idézőjelbe a tanítvány szót. Különben pedig inkább én tanulok tőlük, hiszen magamba szívom kreativitásukat, energiájukat.
Minden bizonytalan, írom a címben. Pontosítok: az összetartás nem bizonytalan. És nem bizonytalan az sem, hogy ezeknek a szerzőknek elképesztő formaérzékük van, hogy képesek úgy “tanulni”, hogy tanítanak is, hogy olyan minőséget produkálnak, amely minőség bármilyen fórumon megállja a helyét.
Figyelje meg az Olvasó a versekben az elválasztásokat, a sortöréseket, a sajátos “dadogást”, és ezek értelmezése segítsen minket ebben a zavaros mindennapban tovább élni, tovább lélegezni.
39 Megtekintés
4 Perc
