Vörös István
1964-ben született, két, már felnőtt gyereke, több mint húsz verseskötete van, ír prózát, drámát, tanulmányt, csehből (és néha németből, angolból) fordít. Habilitált egyetem docens, jelenleg szabadúszó. Füst Milán-díjas, József Attila-díjas, 2004-ben a Tokaji Írótábor díját kapta. Fontosabb kötetei: Švejk gyóntatója (novellák, 2007), A Vörös István gép vándorévei (versek, 2009), Apám kakasa (Lackfi Jánossal, 2009, 2015), Keresztelés özönvízzel (regény, 2011), A Kant utca végén (versek, 2011), Tőlem távoli cselekedeteim (válogatott versek, 2014), Százötven zsoltár (versek, 2015), Thomas Mann kabátja (regény, 2017), Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta (Lackfi Jánossal 2017, 2022), Elégia lakói (versek, 2018), A szabadság első éjszakája (novellák, 2019), Loni és a kísértetek (meseregény, 2020), Loni és a varázsvár (meseregény, 2021), Nem ti kussoltok (versek, 2021), Árnyékvers és irónia (esszék, tanulmányok, esszéversek, 2022), Él-e még Petőfi? (versek, 2023).
