– Nézzétek csak, mi az ott, azzal a sok piros bogyóval!
Már emiatt megérte – ahogy szokás mondani –
kijönni kicsit Füredről ide a zöldbe!
Ugye, Kamillácska, nem lehet mindig csak fürdikélni?
Ugyan majdnem kiment a bokám ezen a köves lankán,
de tudjátok mit? Bánja a fene.
– Nagyon szép, nagyon, Misikém,
bár én ezekhez a dolgokhoz nem igazán értek.
De úgy egyáltalán: itt minden annyira, annyira szép!
Ottó! Ottó! Merre mászkálsz már megint?!
A Misit érdekli az a piros bogyós bokor!
– Az ostorménfa?
– Dehogy! Az a bokor, ott a piros…
– Az a bokor, szívem, az egy fa.
– Na de kérlek, Ottó, azért nekem is van szemem…
És nem tennéd le végre azt a feketeribizli bort…
– Az egy fa, Kamilla,
ezt pedig csak egészségügyi okokból…
hiszen tudod! Szóval az ostorménfa…
– Mi fene lehet az az ostormén? Valami
régi, elfeledett, ősmagyar szó talán…
– Szép is lenne, Misikém, szép is lenne,
de nem, korántsem, sajnos, nem…. Hajlékony,
szívós ágai vannak, ostornyélnek valók,
szóval ostornyélfa volna a szerencsétlen,
csak az emberek hülyék, vagy nem tudom…
valahogy ostormén lett, ami nem jelent semmit –
na, de te vagy a szavak mestere,
meg tudod te mondani, hogy lehetséges ez,
hogy a nép átkeresztel valamit, ami értelmes,
ilyen kvázi jelentéstelenné…?
– Add ide most már azt az üveget, Ottó!
– De Kamilla, kérlek…
– És mi az, hogy nincs jelentése?
Ezt a szép, pirosbogyós bokrot jelenti,
az nem elég?!
– De. Tulajdonképpen elég. Nekem legalábbis…
– Te milyen intelligens vagy, Misikém! Te érted!
– És azt tudjátok, hogy a jégbe fagyott ősember,
akit Ausztriában találtak, az az Ötzi…
– Hogy jön az most ide?
– Ha nem vágnál a szavamba, szívem… Úgy,
hogy a nyilak közt is volt ebből a fából való,
amik mellette hevertek. Mert annak is kiváló!
– Hoppá, gyerekek! Akkor lehetne ez nyílfa is!
– Hogyne! Haha! De nem sokáig!
– Hogy érted ezt, Misikém?
– Hát, ha a „nyél” az „mén”, akkor a „nyíl” meg „mín”.
Mínfa lenne.
– Sok vagy, Misi. Most egy kicsit sok vagy, ne haragudj…
– Mindegy. Akkor is vakarnák a fejüket ugyanúgy,
hogy mi a frászt jelent.
– Az igaz.
– Tényleg.
– De milyen szép itt! Még ennek ellenére is… Nemde, Misi?
– Igen, Kamillácska. Hát még ha
jönne erre néhány birka, valami tűnődő pásztorral! Hm?
Akkor ez az egész bukolikus is lenne!
– Viburnum lantana.
– Hogy mondod, Ottókám?
– Viburnum lantana. Az ostorménfa.
Úgy is hívják, hogy Viburnum lantana.
