A versek úgy születtek, hogy az Erdei lakban Petőfi és
Tompa társaságában más költők is feltűntek.
Sok jó költő egy kis Erdei lakban is elfér.
Tengeren csend és vihar. Ám
a pokol mély pincéjét már
rég lekövezték. És lelkem,
mint egy nő, olyan előtted.
Asszonynak mondod. Cigányhold
süt cigánylányra. Ott csend van.
Édes a szabadság tiszta
levegője. Szótalan fut.
És jön. A kérlelhetetlen.
Sima vízen ring az árva.
Fáradtan áll. Megszárítja
szárnyát a jó nap sugára.
Vízbehullás vége részeg
örömének. Rengetegben
csend s vihar. A világ most is
Megváltóra vár. Ruhát vesz.
Tarka pintyek lépegetve
járnak. Jár az anyakecske
gödölyéi mellett. Mintha
Naómi menye volna, Ruth.
Egyenruhája vérpiros.
S élveznek szerelmet. Ahol
a szénégetők tanyáznak.
Nyugodni látva a falut.
Mint a kergetett őz, fut le
gyors futással a kis patak
magasból, völgy mélységébe
kacér lánykák kandikálnak.
Zúg az élet, a vásári
nép harangja, és lelkemben
nyugtató hit éled, nem halt
meg, csak alszik itt az élet.
Az eladó úgy áll a pult
mögött, mint egy próbababa,
nincs vevője éppen, bár nincs
maga a térben, elmereng.
