Tompa Mihály leugrott a lováról, megveregette a nyakát és hosszú pórázon odakötötte egy akácfához.
— Itt nagyon jó a fű, hadd legeljenek. Mi is pihenünk egy kicsit.
— Én nem vagyok fáradt, Miskám, de legyünk tekintettel a lovakra. – nevetett Petőfi, és ő is leugrott a pejről, s egy másik fához kötötte.

Mihály: Nem értem, honnan veszi a bátorságot ez a Vass Tibor, hogy elénk veti ezt az Erdei Kak című, utcai heverészésre alkalmatlan témát, egyelőre gőzöm sincs, hogyan bontsam ki magamból.
Sándor: Így indul útjára minden nagy mű, még a Himnusz is: kínok kínja, szenvedés, még talán szenvelgés is, aztán egy minutumban jön valamiféle indíttatás, az írás, a kifejezés ellenállhatatlan vágya, és kész a mű.